IPAR 4.0

Szathmáry Gergő OOK-Press Kft. IPAR 4.0 értelmezése

Az ipar 4.0 modern kornak megfelelő úgymond fejlesztési elv. Részünkről úgy tudom értelmezni, hogy a lehető legtöbb és legpontosabb adat begyűjtése és annak kitanulása után a gyártásban való beépítése. Tudom hogy mi a valós ipar 4.0 de mi nem tudunk ilyen léptékben menni, mert a technológiánk nagyon megoszló. Van nagyon régi gépparkunk és van nagyon új gépparkunk viszont a kettőnek a szinergiája nem összehúzható megfelelőképpen. Ezek a vezérelvek mint például az RLI, meg az információ áramlása nem megoldott. Tehát manuálisan áramoltatunk információt és ennek a visszanyerésével kapcsolatban vannak problémák a technológiai szintek különbsége miatt. Az én értelmezésem tulajdonképpen az lenne :A lehető legjobb folyamatot építsük ki annak érdekében, hogy a legpontosabb képet kapjuk saját magunkról ezáltal a legpontosabb képet és legaktuálisabb információt nyújtsuk az ügyfél részére. Mindenki abból él, hogy jön egy igény amit ellát, így az a legfontosabb, hogy a lehető legjobb kiszolgálást kapja az ügyfél, így az igénye is vélhetően megújul majd és ismét hozzánk fordul.

A cég az egy olyan emberek coportja, ami terméket vagy szolgáltatásokat állít elő. A termék vagy szolgáltatás átfutása időben és minőségben változott nagyon sokat az elmúlt időszakban. Az elmúlt 10 évben a szállítási átfutási idők lecsökkentnek minimálisra. A tájékoztatási szint kell, hogy sokkal magasabbra menjen. Az ügyfél mindig érdeklődik, hogy akár részszállításra van-e lehetőség vagy, hogy meddig nyúlhat bele a munkába hol tud még változtatni rajta. Sokkal pontosabban szeretné tudni, hogy hol tart a munkája és sokkal pontosabb időpontot kér a szállításra is. Tehát itt azok a cégek tudnak érvényesülni, akik azokat az elveket szem előtt tartják hogy a termékét a vevőnek minél gyorsabban eljuttatják, az árajánlat a lehető leggyorsabban készüljön el, emellett a lehető legjobb árat kapja meg a megrendelet termékre. Gyakran a minőség már nem is szempont az szakmai elvárás, de sok esetben tapasztaljuk azt hogy az olyan kutyaütők eladják a rosszabbnál rosszabb termékeket és így tudják lenyomni az árat, viszont nagyon gyorsan kommunikálja ki az árat. Tehát ha a türelmetlen HRs vagy marketinges (annyira fel van pörgetve a gazdaság hogy) egyszerűen nem képes megfelelőképpen végig mérni a piacnak az igényeit. Nem adnak megfelelő időt arra a cégek, hogy kiválaszthassák maguknak a megfelelő ajánlatot és nem a minőségi szempont az elsődleges hanem az idő lesz az elsődleges faktor meg az ár. Összefoglalva a mi szempontunkból az ipar4: minél gyorsabban minél pontosabban tudjunk kommunikálni magunk is az ügyfél felé is.

Ipar 4 megoldások / mely területeken fontos

Mi a nyomdaiparban vagyunk jelen, melynek vannak saját vállalatirányítási rendszerei. Egy Scroll nevű programot használunk, ez adminisztrálja az ügyfeleket, a megrendeléseiket a kedvezményeiket az anyagfelhasználást, a raktárkészletet, a szállítást, akár még szállítólevelet is tudnánk belőle generálni csak pont emiatt a manualitás miatt, amit még nem tudtunk átvinni automatizmusba, nem használjuk ki teljes mértékben. Igazából ez a program alkalmas lenne arra, hogy egy általam felvett munkát az utolsó pillanatig le tudják zongorázni a kollégáim és megfelelő visszaigazolást küldjünk az ügyfél részére. Itt a mi eszköz parkunk nem alkalmas arra, hogy feldolgozza minden részletében ezt, emiatt ezért manuálisan működik. Ebben vannak hibáink még és ez a 2020/21 év céljai, hogy ennek a kommunikációs átfutása rövidebb legyen. Van egy termék minőségünk amely megfelelő, sőt a piacon magasan elfogadott, most kell hozzá építenünk azt a vevői kommunikációs szintet ami még nem megoldott (átfutási idő pontossága, sebessége). Gyakran egy-két napon belül nem tudjuk pontosan megmondani mikor fog elkészülni a termék és gyakran a piac ezt már sokallja. Nagyon sok gyárnak gyártunk be terméket, ott napra pontosan előre kell jelezni, hogy mikorra szállítunk be. Amikor nyugodtabb az időszak akkor ez nem olyan vészes, de amikor egy karácsony előtti időszakot nézünk (mikor szinte az összes gép kapacitása ki van használva) akkor nagyon nehéz ezt megmondani. Mivel ha van egy géptörés vagy egy csúszás akkor ez hogyan fogja befolyásolni a termék elkészülését és a dominó mennyire tud elborulni ilyen tekintetben. Sokkal jobban kéne a belső rendszerünket használni, az információ minőségét kell javítanunk ez egyértelmű dolog. A rendszereink részben alkalmasak arra, hogy vissza felé kommunikáljanak. A fejlesztéseink is abszolút ebbe az irányba mennek, most éppen applikáció és webshop szerű részautomatizmust csinálunk pontosan az adminisztráció meggyorsítása érdekében. Az észrevételem, hogy azok a cégek ahol a pénzügy naprakész azokban van fejlesztési potenciál. Nekünk ez a legnagyobb problémánk, hogy másfél hétnyi csúszásban vagyunk a számlázásokkal (ez a partner körünkből is fakad sajnos). Nagyon sok önkormányzatnak és állami infrastruktúrának szállítunk be, és sok esetben utólagos elszámolások vannak a különböző keretek miatt, és rengeteg sztornó számlát is állítunk ki emiatt. Önhibán kívülinek hívom ezeket, de sajnos nem kivédhetők egyelőre. Cégünk pénzügyi rendszerében ez olyan fennakadásokat okoz ami állandóan ezt az egy hetes késést mutatja. Tehát egy hetet áll benne az cég pénze hiszen be van ruházva az anyagba, le van gyártva a termék, az embereknek meg fizetést kell adni, és onnantól kezdve hogy egy hét csúszás van utána állítjuk ki a 30 napos számlánkat, tehát folyamatosan a piacot kell finanszírozunk ezáltal. De persze a papíros meg az alapanyag beszállítóink fogják kérni a számlájuk teljesítését, de az ellenértéket addig nem tudom behajtani, amíg nem állítottuk ki. A pénzügyi sebességet kell nagyban növelni. -Ez az ipar 4.0-nak ez egyik hatalmas vívmánya, hogy mindig akkurátusan naprakészen tudja adni a pénzügyi információt mert nincs átfutási idő.- Eleve az ár megvan, megrendelés, majd díjbekérő és utána indul el a folyamat. Sajnos a nyomdaiiparban is emiatt alakult ki ez a nagy pénzügyi csúszás. Nagyon gyakori a 60 és 90 napos utalás és ebből fakadóan nagyon nagy finanszírozási igények lépnek fel. A piac már kezdi elfogadni különösen a dekor ipar, hogy díjbekérőzzük előre a termékeknek a 70% – 80%-át és a végszámlában a maradékot. Jellemzően sosem éri el az 50%-ot a díjbekérőnek a mértéke, de nekünk ez már egy frissességet tud adni, nem áll bent a pénz addig.

Milyen területeken jelentkezik milyen megoldások vannak:

Sok esetben használjuk a SCROLL nevű program teljeskörűségét, de sok csatolt dologba (dekoráció, kivitelezésekben) nem tudjuk. Ott a manuálisat használjuk: pl.: telefon, excel, belső hírlevél, google docs-ok melyek nagyon hasznosak pl. a gyártást google docs-ba vezetjük. Több laptopos pozíciók vannak kialakítva, pont emiatt, hogy mobil legyen egy-két ember ha éppen raktárkészletet kell csinálnia akkor is tud válaszolni az emailre és ott egyből látja mindenki. Jelenleg vonalkódós technikát nem alkalmazunk elképzelésünk egyébként az, hogy a rendszerkiépítés amit pályázaton már többször érintettünk: displayek minden szobába az aktuális termelési mutatókkal, ami egyértelműen rá van kötve egy vonalkód rendszerre, az összes termék lehívható (hol tart, milyen stációban van). Emellett a raktárkészlet / raktározás is rákerüljön ugynarra a raktárvonalkód rendszerre (RFID rendszerbe annak egy speciális módjára, melyre vannak nagyon jó ötletek). Erre vonatkozólag már vannak árajánlataink, hogy mennyiért tudják megcsinálni de egyik ajánlat sem volt annyira komplex, hogy mi tudnánk adaptálni azt a teljes rendszerünkbe. Sajnos nagyon bonyolult, mert 6 különböző gyártási technológiánk van, mindegyiknek más az erőforrás igénye, működési dinamikája. A túlzottan differenciált portfóliónk miatt az implementálás költsége annyira drága lenne, hogy nem érné meg. Egyelőre még olcsóbb a saját erőforrásokból több időt fordítani rá, mint hogy lefejlesszük ezt a rendszert. Az ipar 4 pár szóban összefoglalva: minél gyorsabban jobban tudunk kommunikálni a cég felé is és az ügyfél felé is. Ennek irgalmatlan adminisztrációs terhei vannak minél több automatizálással, minél több applikációval ezt meg lehet oldani, hogy le vegye a terhet. Jelenleg a 49 kollégából 27 tud ténylegesen dolgozni a termelésbe+ 10 dolgozik előkészítésbe, tehát igazából 37 az a létszám ami a gyártói létszám, és 12 kolléga csak adminisztratív. Jelenlegi kiadásainknak a 27% bérköltség (15% lenne az elfogadható), nagyon magas és még ez sem tud elég megrendelést generálni. A mostani kb. 800 milliós árbevételünknek kb. 1,2 mrd Ft-nak kéne lenni, akkor tudna erre a rátára lecsökkeni a bérköltség ugyanekkora létszámmal. A gépeink jelen állapotban képesek lennének erre a számra, egyelőre munkát nem tudunk ilyen mennyiségben szerezni. Egyik nagy célkitűzésünk (és pont emiatt van személyzeti fejlesztés is, mellette meg applikációs és marketingfejlesztés), hogy nagyobb mennyiségű munkát tudjunk magunknak generálni és ne peek-ek legyenek (tapasztalat, hogy a novemberi időszak kiugróan magas, és ha minden hónapunk „novemberi lenne” ezt a számot tudnánk hozni, amit a kapacitás lebbtudna kezelni, viszont emberi oldalról ütközhetünk problémákba (kimerülés) ezért, belső folyamat változtatásokra is szükség van: munka- és adminisztrációs folyamat fejlesztést igényel. Nagyon sarkallatos váltási igény egyébként. Ez komoly változást kell, hogy eredményezzen a következő időszakban. Mindemellett a hozzáadott értékeket is növelnünk kell, tehát vannak az alaptermékeink, amikből már tudunk jobbat a gépeink és eszközeink tudnak már jobb minőséget, de a piaci nem ismeri, ettől függetlenül tudni kell prezentálnunk) hanem egységes termelés legyen. A mi bérgyártói struktúránk (bérgyártói struktúra: a cég arra alapozódott, hogy többi nyomdának illetve nagyobb pontoknak gyártson be, nem saját brandként van jelen a piacon. Egészen 2010-ig nem is akartunk ebből kilépni, de a válság nem ezt eredményezte, hogy ez egy életképes felfogás lehet/maradhat ezért váltás történt ebben és elkezdtünk technológiákat felhalmozni, hogy szélesebb portfóliót tudjunk szolgáltatni. 2015 óta próbálunk saját brandként is érvényesülni a piacon, ezáltal direktben is kommunikálunk az ügyfelek felé, de ez még gyerekcipőben van. A bérgyártás még sokkal magasabb mint a saját brandban történő direkt értékesítés. Bevételünk 70% bérgyártói tevékenységből származik. Ebben is fejlesztésre szánjuk el magunkat, hogy még több olyan kollégát tudjunk alkalmazni akik a munkákat tudja hozni és a teljeskörű adminisztrációt meg tudja hozzá csinálni. 2008 óta járom a világot, volt egy nagy döntés a nyomda életében hogy kilépünk az offset könyvgyártás skatulyából és el kezdünk többféle technológiával gyártani. Nagyon sok országban megfordultam azóta, nyilván a gépkereskedők vittek hogy lássunk példákat hogyan működnek a különböző technológiák (hogy tudták betenni a régi rendszerekbe és nagyon változatos és jó példákat is láttam). 2010 ben egy Totem nevű lengyel céghez jutottunk el. Lengyelországban ők már a legnagyobb ilyen típusú digitális gyártóvá nőtték ki magukat több millió eurós árbevétellel. Volt egy kis előkészítő üzemük és nyomdai lemezeket gyártottak a többi nyomdának. Tehát egy szolgáltatóként volt jelen. Elindult egy technológiai robbanás a digitális nyomtatásban, és ők voltak az elsők akik láttak ebben fantáziát és elkezdtek ebbe gondolkodni. A technológia adta lehetőséget átfordították az előnyükre ők sokkal gyorsabban tudtak kis mennyiségű munkákat elvégezni. Úgy nézett ki a gyártói létszáma: 11 fő volt az gyártási, és majdnem 40 az előkészítési és adminisztratív. Ez látszik a fejlődésben. Egyre kevesebb a kézi munkás ember, de nagyon sok olyan részfeladat van amit robotokkal még nem lehet kiváltani viszont egyre effektívebb kiegészítő eszközök már vannak: pl. speciális célgépek részfeladatok elvézésére. Nagyon sok olyan kis eszköz van ami a korábban csak kézzel elvégezhető munkákat nagyban meggyorsítja. Egy modern cég életében (mai cég életében) az egyik legfontosabb a vevői kommunikáció, nagy mértékben változtak a vásárlói igények, teljesen elkényelmesedett, mindent azonnal akar tudni, azonnal akar megkapni, de azonnal is akar fizetni. Aki ezeknek a feltételeknek eleget tud tenni, azok lesznek sikeresek a piacon. Sok új sztár céget láttunk az elmúlt időszakban, hogy a semmiből jöttek de ez alapján fel tudtak nőni. Valamilyen módszertant változtattak meg (pl. ÜBER: legnagyobb taxi szolgáltató akinek nincs egy darab autója, RBNB: legnagyobb szállásadó akinek nincsen szállodája se). Olyan ötletet tettek bele ami működik. Én nem azt mondom, hogy a piaccal szembe akarok menni, hiszen a mi magatartásunk is piackövető (igénykövető), de nem igényt beelőző. Ebben kell a későbbiekben nagyot fejlődünk, hiszen az a cég aki előre tudja vízionálni, hogy 5 év múlva mi lesz a vásárlói szokás, vásárlási igény (fel tudja ismerni a látens igényt), akkor tudsz innovatív cégről beszélni. Mi még ott tartunk ebben (sajnos), hogy a saját technológiánknak megismertetését/bemutatását/ nem tudtuk átadni a piacnak. A mi magatartásunk az elkövetkező 1-2 évben biztos, hogy ez lesz szélesebb körben (edukálás, bemutatás, népszerűsítés). Ennek több csatornája is kezd kibontakozni nagyon jó csatornákról beszélünk a kérdés, hogy erőforrással (idő, személy, költség) fogjuk-e bírni, mert ezen áll vagy bukik minden egyébként. Hatalmas technológiai kényszerünk van, nem telik el olyan év, hogy ne legyen egy új gépünk. Folyamatos stresszként is megjelenik, hogy KELL, mert aki lemarad az kimarad elv van a mostani piacon. Bár azt kell, hogy mondjam, az elmúlt 10 év technológiai újításai mostanra már csak finomodtak, kevésbé forradalmiak (mondhatom mindaddig amíg nem jön van forradalmian új változás). 4 évente van nyomdaiipari világkiállítás (minden évben vannak kisebbek), de most lesz egy átfogóbb, ilyenkor van mindig valami BUMM, nyilván valamilyen újítást akarnak majd mutatni. Én még nem hallottam a piacról olyat, hogy valami hatalmas újítást hoztak volna be, de mindig itt szokták prezentálni a legfrissebb „újításokat”. A nyomdaiipar is (mint a legtöbb ágazat) kezd „el IT-osdni”. Azok a cégek akik elkezdtek kooperálni IT, illetve webes fejlesztő cégekkel, azoknak a szolgáltatási minősége sokkal jobb, felhasználhatóbb mint a többieké. Itt van hatalmas csúszás a piacon egyébként, van egy-kettő nagyon nagy úttörő akik már nagyon régóta elkezdtek ebben gondolkodni és nagyon előre tartanak benne. Velük próbálunk mi is kooperálni az ő eszközmegoldásaik és infrastrukturális hozzáállásuk teljesen más mint a többieké csak magasak az eszközeiknek az ára. Egy olyan technológia újítást kellene végrehajtanunk, aminek az eredményeképen egy teremnyi gépet „el tudunk dobni”, viszont olyan prémiumot tudok mellette csinálni, ami nagyon nagy piaci előnyt tud hozni. Korábban két ilyen innovációs döntést meghoztunk, hogy nagyon nagy előnyre tettünk szert a piachoz képest, de nem tudtunk velük élni mert nem volt meg a tudásunk az erőforrásunk valamint a csatornánk, hogy hogyan kell ezeket kommunikálni és a piac nem tudott időben ráébredni, hogy az mekkora előny, de ez előny már elolvadt. Már két ilyen lépést is megléptünk és egyiket sem tudtuk kihasználni. A következő lépés még egy hatalmas pénzügyi beruházás lenne, nagyjából 10 évre lefektetné a nyomda fejlődésének az irányát. Itt két eszközről beszélek, aminek az értéke kb. fél mrd Ft beruházást igényelne, melynek a megtérülését abszolút nem látom, teljesen új technológia de mellette a „körítés” amit tesznek, hogy vevőközpontú … és tényleg vízionálnak, hogy mi lesz a piaci igény 5 év múlva, teljesen más szintre tudná emelni a nyomdát. Ez lehet egy fejlesztési irány, de egyelőre nem itt tartunk (bár majd lehet, hogy vissza fog igazolni a piac). Most még az elmúlt 8 év fejlesztéseit nyögjük, nekünk volt egy tervünk 8 évvel ezelőtt. 2012-ben kezdtük meg az erőteljes gépbeszerzéseket technológiai újításokat végrehajtani és ez ha ezt sikerül októberben lezárni akkor ez a 8 éves szakasz le fog zárulni és most már tényleg a kommunikáció fejlesztésen tudunk dologzni, és teljessé válik a nyomdai portfólió amit elképzeltünk. Az elmúlt 8 évben kb. 800 millió Ft értékben innováltunk eszközt. Ennek hatalmasak a terhei, lízing költségei és úgy, hogy ezt a piac még nem találta meg, ezért egy hatalmas veszély is egyben. Most ezt nyögjük és mindennap ott van a Demoklész kardja fölöttünk, hogy mikor fog ez esetlegesen visszacsapni. Nagyon sok erőforrást elégettünk hozzá, tartalékokat nagyjából elhasználtuk. A 2020-as évtől várjuk a nagy piaci bumm-ot, hiszen azok a cégek akik hasonlóak voltak mint mi, de nem hozták meg ezt az erőteljes fejlesztésre vonatkozó döntést, ők tavaly kezdték el beadni kulcsot és most már ténylegesen bezárnak. Ez 3 konkurens nyomdát jelent, akik méretben nagyobbak mint mi, de nem voltak képesek ezeket az innovációkat létrehozni ezáltal nem lettek effektívebb termelők és a bérek elérték azt a szintet, hogy már nem tudták kitermelni az eladott termékeknek az árát és piaci hátrányba kerültek.

Nehézség:

Nagy kihívás megfelelő embert találni, megfelelő pozícióra – van egy ilyen elv, hogy mindenki jó valamire, ha másra nem akkor elrettentő példának-. A mostani fiatalságra jellemző, hogy nem igazán szeretnének szolgáltatni (kiszolgálni). Nincs meg a munka és az ügyfél iránti alázat („mindenki hülye csak én vagyok helikopter” hozzáállás érvényesül). Nagyon nehéz őket betenni, motiválni egy olyan struktúrába ami vevőközpontúságon alapul. Mi attól lettünk brand, mi attól tudtunk fennmaradni családi cégként, abból tudtunk pár fős cégből kinőni ekkorára, hogy mindig megoldásorientáltak voltunk. Ha valaki idejön egy problémával akkor én ezt meg szeretném oldani (esetlegesen még akkor is ha veszteséges). Bérgyártói hozzáállás: ha nem oldom meg akkor kiesek a piacról. Ez a szemlélet átjárja a cégünket, mi problémákat akarunk megoldani (bármi áron is). Ez egy biztosíték az ügyfeleink számára, hogyha bármi igény van (ha ránk van bízva), megoldjuk. Ebben a megbízhatóságban elég jó szinten állunk. Viszont a fejlesztéseink emberi erőforrás támogatása az nagyon nem megoldott. Tegnap egy hölgy érkezett hozzám aki Ausztriában több éven keresztül vendéglátóban dolgozott, őt sokkal inkább alkalmaznám mint egy egyetemen végzett embert akik kommunikációt tanult. Mert akik külföldön vendéglátóban szállodában 8 évet ledolgozott az, megbecsüli a munkát (ebből a szempontból nekem ez kimagasló a másikkal szembe). Ez a hölgy felszolgálóként dolgozott és pincéreket koordinált tehát a megfelelő kommunikáció is kialakult. Én csináltam kocsmát, tudom mennyire nehéz emberekkel bánni és kommunikálni. A piac ebbe az irányba megy el, hogy a vevőnek minden igényét ki kell szolgálni. Lehet adminisztratív lapokkal jönni, de a vevő problémamegoldását már nem tudja egy lap leközvetíteni. Ehhez ember kell aki megérti a vevő problémáját, lekommunikálja (kedvesen visszaválaszol). Nem hiába a vevő kapcsolattartók, nagyon fontos pontjai a cégnek, mert a kapcsolattartó személy megítélése alapján fogja a céget is megítélni a vásárló. Ilyen típúsú embereket szörnyen nehéz találni.

Motivációk:

A legnagyobb hibája a mi struktúránknak, hogy nem látjuk megfelelő képpen a kiadásainkat bevételeinket nincsen naprakész információ belőle. Ezt nagyon nehéz tervezni, nehéz fejlesztéseket ütemezni, kiadásokat kalkulálni, és előre tervezni bármit. Az ipar 4 segítséget tud nekünk adni, hogy tisztább képet kapjunk saját magunkról ezáltal tervezhetőbbek tudnánk lenni. Emellett az összes technológia azt a célt szolgálja hogy az adminisztratív terhek (amiért igazából a vevő nem fizet de kötelezően meg kell csinálni) minél kisebbek legyenek. Ha végig nézünk a termékeink egyes szakaszain akkor látható, hogy van egy csomó zöld értékteremtő folyamat amiért fizet az ügyfél és van mellette egy csomó narancssárga, piros amelyek hozzá adódó veszteségek amiért viszont nem fizet az ügyfél. Tehát minél több zöld tud lenni annál sikeresebb tud lenni a cég. az ipar 4 kimondottan ennek a mérőeszköze és a technológiai vívmányainak köszönhetően abban tud segíteni hogy ezek a veszteséges folyamatok minél kisebbek legyenek. Tehát egy termék életciklus életében minél többet tudjunk foglalkozni az értékteremtő folyamatokkal, ez lenne az ipar 4 lényege.

Munkaerő:

Elég speciális a helyzet mert a nyomdaipari képzés Magyarországon nincsen, bár egy pár éve újraindult de nem azon a szinten amin korábban volt. Abszolút rászorítkozott a képzés a cégekre, nekik kellett igazából vállalniuk hogyha valaki kikerül egy szakmai iskolából akkor ennek az átképzése betanítása és hatékonysága elfogadható legyen. Elvileg ahol van szakirányú képzés annak az lenne a célja, hogy megtanítsa az embert még azelőtt mielőtt oda kerül valahova hogy ott hogyan kell majd dolgozni. Itt van egy nagyon jó példa az Alap Európa Kft., aki kimondottan arra szakosodott hogy azokat az iskolapadból kikerült embereket beoktassák 1-1 cégnek az életébe úgyhogy nem tesz kárt. Ez egy nagyon jó dolog de mi ezt a saját bőrünkön tanuljuk meg. Cégünknél a fluktuáció minimális, de egy speciális tudást igényel a nyomdaipar, a nyomdaipari eszközöknek a használata. Ezáltal ő sem tud máshova menni dolgozni, de mellette nem is nagyon tudunk akvirálni senkit sem. Ez egy nagyon nagy veszély is egyben. 4 kollégám van akinek 30 éves munkaviszonya van a céggel, többen vannak 20 év fölött és sokan vannak 10 év fölött is. A fiatalságot beintegrálni ebbe a rendszerbe nagyon nehéz. Az ipar 4.0-nak viszont nagyon nagy lehetőségei vannak ebben, mert azok a technológiai újítások kicsit ilyen poke-yoke elvet követve egyszerűsödnek. Azok az emberek akik bekerülnek egy ilyen rendszerbe szinte videojáték szinten tudnak kezelni egy eszközt. Ki vannak zárva azok a tevékenységek, amelyekre nagyon nagy szaktudás kellett régebben, viszont ezek az eszközök ára csillagászati. Összességében elmondhatjuk, hogy nagyon sokan szeretnének dolgozni, viszont kevesen alkalmasak rá. Az a pár alap dolog ami kell: munkának a tisztelete (ami itt van már készen azt meg kell becsülni, és ez a selejtekben tükröződik nagyon) + precizitás + agilitás. Ezt a hármat tartom fontosnak. Ebből bármelyik nincs meg az emberben az már csak 70 vagy 80%-os kolléga lehet nincs benne a fejlődési lehetőség onnantól kezdve. Itt a kollégák 30%-nak nincs szakágú végzettsége, viszont alkalmasak voltak fenti tényezők alapján arra, hogy betanuljanak és megismerjék ezt a szakmát. Sokkal jobb szakemberré váltak, mint akiknek
szakágú végzettsége van esetleg. Ennek oka, hogy a képzés nem terjed ki ezekre a perifériákra. A kézügyesség hatalmasat romlott (elképzelhetően a technológia fejlődésnek: elkényelmesedtek az emberek, az agilitás hiányzik az emberekből, a megoldás megtalálásának akarása. A kivitelezési részben (fel kell fúrni / tenni) a fiatalok nagyon ügyetlenek. A végrehajtási folyamatidők hosszabodtak, annak ellenére hogy az eszközök meg fejlődtek. Az ipar 4. lehetővé teszi (megadja a lehetőséget), hogy minőségi munkát tudjon csinálni az ember, ezáltal a belső megbecsülés is magasabb szintre tud kerülni. A gond az, hogy vannak olyan korosztályok akik ezt nem tudják átvenni és csak lehetőség marad a technológia által kínált fejlődési potenciál. A fiatalokra ez lehet érvényesülni fog, hogy a gépet elfogadja segítségnek, de ma még inkább a „gépromboló” típusú hozzáállás van ( a gép csak részben segít) és nem érti miért kell használnia.

Komfortosság online környezetben:

Semennyire nem érzem magam komfortosnak. A legnagyobb veszélyt a tudatlanságban látom. Nem tudjuk, hogy meddig mit kéne kommunikálni. Az online-t egy olyan csatornának tekintem, ami teljesen átformálta a világot az elmúlt 20 évben és aki nincsen már jelen online, az nem létezik. 10 év alatt vált nélkülözhetetlenné az online jelenlét, olyan új dimenziók nyílnak meg nap mint nap amit nagyon nehéz szaktudás nélkül, vagy szakember segítsége nélkül átlátni. Olyan nincs már, hogy „marketing” az is legalább 5 területre osztódik szét és aki ezt nem ismeri egyesével, az összességében nem fogja tudni működtetni. (Volt egy mondás, hogy „a marketing költség fele kidobott, csak nem tudjuk, hogy melyik fele”). Most már ez sokkal jobban specifikált, jobban targetálhatóak a célközönségek, de ahhoz hogy te célközönséget tudjál megtalálni ajánlatokkal, definiálni kell a célközönséget. Ezt viszont „daták” nélkül nem tudod. A big data-t pedig csak saját rendszerből tudod kiépíteni (róka fogta csuka). Ez egy olyan körforgás amire áldozni kell. Korábbi a rendszerváltozás óta, kényszer vállalkozásba kiépült családi cégeknek erre erőforrása / gondolkodása nem volt, akik tudtak időben innoválni azoknak viszont van és így nem nulla szintről kell indulniuk. Mi erre későn ébredtünk rá, hogy erre mekkora igény van és most triplán fizetjük meg ennek az árát, mert külső outsource-ban kell megtalálni olyan sales és marketing segítségeket, amelyek sokkal költségesebbek mintha beépítettem volna a rendszerbe és saját magunkat képeztem volna ki erre.

Online eszközök:

Honlap, facebook, instagram, youtube, google ads, hírlevél, google docs (adminisztrációra) a magánéletben is hasonló.

Melyiket részesítené előnybe:

A honlap az kötelező, a facebook opcionális de most már szinte az is nélkülözhetetlen, hiszen sokan ott érdeklődnek termékek után. Az instát is sokan követik, bár én nem használom, de a magazinunknak van. Én a facebook-ban sokkal nagyon fantáziát látok mind a mai napig (bár sokan azt mondják, hogy leáldozóban van neki), de én azt gondolom, hogy a hirdetések ott találják meg az embereket. Twitter, What’s Up pedig nem robbant be annyira, hogy figyelmet fordítsunk rá. Kommunikációnál viber és messenger még. Amitől egyébként agyrémet kapok, mikor a lefotózott kép átjön és mondja az ügyfél, hogy ilyet szeretne (de miután megoldásorientáltak vagyunk, megcsináljuk).

Melyiktől tart/nem preferálja:

A facebook-ot veszélyesnek tartom sok esetben mert nagyon könnyen tudsz rossz döntéseket hozni benne (pl. rossz preferencia beállítás, több 100 klikkel több jön be amely megdobja a marketingköltést). Néha hamisnak tartom, hogy bizonyos elérések mennyire lehetnek valósak. Nehéz leszűrni a tényleges értékét egy ilyen hirdetésnek, mert látsz interakciókat de nekem a vásárlás a fontos. Nekem a végtermékem a számlára beérkezett pénz. Az, hogy előtte mi folyik meg hogyan, az nevezhetjük előjátéknak. A facebook is már egy új kommunikációs ággá nőtte ki magát.

Dolgozók felkészítése:

Családi cég ezért eléggé emberközpontú. Értéket látunk abban, hogy közösséget alkotunk és számíthatunk egymásra. Sokan fordulnak hozzánk nem csak munkatípusú problémával és tudunk benne segíteni, mert fontosnak tartjuk, hogy a boldog ember a jó ember. Ezen elv alapján a közösséget csak úgy lehet összetartani, hogy teszünk egymásért. Nagyon sok közös rendezvényünk volt (ez tavaly kicsit visszaesőben volt, amit mindenképpen gyorsan akarok orvosolni). Pl.: Lencsefőző fesztivál most 7végén. Ezt át akarom fordítani, hiszen az emberek is elkényelmesednek, nagyon sokat dolgozunk itt és sokan nem szeretik / tisztelik egymást, a helyi konfliktusaikat nem tudják megfelelően kezelni/rendezni és nekem erre platformot kell teremtenem. Nagyon sok ötlet van a fejünkben (néha nehezen összeegyeztethetők). Most lesznek olyan képzéseink amelyek kimondottan belső kohéziót fejlesztenek illetve szemlélet fejlesztésre is ki fog térni. Itt minden egyébként annak tükrében történik, hogy az a 3 cél amit (erre az évre) kitűztünk megvalósuljon: 1. árbevétel nagyobb mértékű növelése, olyan módon hogy. mindenki figyeljen oda a munkájára és mondjuk el, hogy mi tudunk még (ajánlani) mellé, hogy értékesebb végterméket tudjunk gyártani. 2. az új ügyfél akviráció: sablonok alapján meg tudjuk mondani, hogy ki az ideális ügyfél számunkra, ezeket leszűrni országosan (most lett kész fényképes katalógusunk, ami most megy ki. Ez bemutatja, hogy mit tudunk és mire vagyunk képesek.) 3. Egy olyan belső munkaközösségnek a létrehozása, ami egymásra épülő, egyértelmű elvárásokon alapszik, kommunikált elvárásokról és felelősségekről is van benne szó (ez korábban nem volt meg). Ebben látunk nagy konfliktus lehetőséget, hogy hárítják a feladatot és a felelősséget. Ezt nem szabad. Ha egy belső szervezetben ennek teret adsz, akkor selejtek garamadája és nagyon nagy összeveszések lesznek belőle. Erre vonatkozólag van is most képzés erre, hogy az egyes állomások közötti kommunikáció mettől meddig tart kinek mi a felelőssége benne.

Képzési terv

Van egy tudásmátrixunk ez a szűk keresztmetszetek kiszűrésére alkamas. Nagyon sok gép átképzési projektünk indul most. Márciusig van idő egy-két célgép betanulására. Az első nagyobb leterheltségi időszak március közepe és május közepe közé tehető és van a szeptember közepétől a karácsonyi leállásig. Itt a feladat, hogy amit lehet azt előkészítsük (karbantartás, átképzések, új gépek betanulása). A kollégák és az eszközeink is „digitálisak” online kommunikálnak, hálóba vannak kötve. Mindenféleképpen kell itt is a képzés, de itt az eszköznek a szolgáltatói ezt hozzák magukkal / meg vannak oldva. Az IT fejlesztésre kell nagyon nagy hangsúlyt fektetni (ez eléggé húsbavágó egyébként). Az IT infrastruktúra folyamatosan öregszik el, ahhoz hogy az új programokat és az új igényeket le tudd kezelni egyre erősebb gépparkra van szükséged, egyre fixebb szolgáltatókra van szükséged és ezek egyre drágábbak (szoftverek, vírusvédelem). Úgy költünk el 3 millió forintot ilyen fejlesztésre, hogy meg se fog látszódni a rendszeren (eladási érték nem fog változni). Az éves árbevételünknek 7% az IT fejlesztésre megy el (havi díj egy outsource cégnek + gépek újítása + rendszerezése). Az online lett az új kommunikációs főcsatorna, aki lemarad az IT eszközökbe az megint csak kimarad. Az összes gépünk úgy van telepítve, hogy még egy évig teljes IT support is van hozzá utána meg éves szerződésekbe igényeljük. Annyira speciális a gépek, hogy a support /karbantartást külső cég végzik (emellett nem érné meg saját embert ilyen feladatra állítani, mert az értékteremtő folyamat helyett ezzel töltené az idejét.) Én az IFKA-nak voltam egy ipar 4.0 tréningjén, amely gyárlátogatások voltak. Emellett az Egyetemmel volt közös projektünk ami egy fejlesztési pályázat eredménye (maradék termék / selejtek újrafelhasználása).

Saját képzési program összeállítása:

Volt képzési pályázat, de az ennek keretében megvalósult képzések nem hoztak eredményt (ezt nyugodtan mondhatom). Az oktatási rendszer utolsó 1 vagy 1,5 évében jobban specifikálnám azokat a lehetőségeket, hogy hova. Az iparágakat meg lehetne szondázni, hiszen tart ott az IT (online környezet), hogy ha van vízionált emberi igénye a cégnek (pl. grafikus), akkor a megfelelő oktatási intézményhez tudjak igényt benyújtani, hogy nekem ilyen típusú képzésre van szükségem ezekkel a szoftverekkel (amit még adna is a cég) és erre képezzétek ki nekem (pl. tanult Corel 12-t de a géppark már fel sem ismeri). Tehát ne a cégnek kelljen kiképezni embereket.

Mire áldozna:

Nálunk a belső kohézió nagyon fontos, kooperatív szellemet ápoló, belső motivációs tréningekre van szükség. Nem tudunk olyan nagy hozzáadott élményt adni a munkájukhoz sajnos az embereknek. Olyan képzések amik élményt tudnak hozni nekik az lehet egy plusz szint. Amire szakmailag szükség van azt nem tudom piacról meríteni (ezt csak a célgépgyártó tudja adni a technológiai rálátása miatt). Ezen a területen az Egyetemmel való együttműködés -cég bent van egyetemen- (multi bemegy az egyetemre és képezi gyakorlatilag magának az embert) egy lehetőség, de ehhez mi kicsik vagyunk cégméretben és igényben. Azonban ha ezeket az igényeket összesítjük, akkor érdemes ilyen irányba is gondolkodni, hiszen nagyon kezd sablonosodni, hogy kinek milyen emberre van szüksége.